Az utóbbi időben elég nagy olvasási válságban szenvedtem. Körülbelül tavasztól ősz közepéig tartott ez az állapot, mindaddig, amíg el nem merültem egy általam jól ismert és kalandokkal teli világban, amit a valóság kiszínezésével Monica McCarty alkotott.
Sorozat: A Felföld rettegett fiai #6
Műfaj: skót, történelmi romantikus
Oldalszám: 392
Eredeti cím: The Recruit
Kötés: puhatáblás/füles, kartonált
Fordító: Danyi Andrea
Megjelenés: 2017 (eredeti megjelenés: 2012)
ISBN: 9789634520337
William Wallace, a
rettenthetetlen skót szabadságharcos halott. Skócia az angolok igáját
nyögi. Klánok ragadnak kardot klánok ellen. A remény lángja azonban még
nem hunyt ki. A skót Robert the Bruce úgy dönt, a Felföld és a Hebridák
legendás harcosaiból titokban megkísérli a valaha volt legkiválóbb
csapatot megszervezni, hogy egyesült erejüket felhasználva szerezze meg a
trónt, és ezzel ismét kivívja Skócia függetlenségét…
A forrófejű és vakmerő Kenneth Sutherlandre élete legnagyobb kihívása vár: be akar kerülni Robert the Bruce rettegett felföldi harcosainak a sorába. Az épp az idő tájt megrendezett Felföldi Játékok erre remek lehetőséget is kínálnak. A siker kapujában, egy védtelen – és meglehetősen buja – pillanatban, az istálló mélyén azonban rabul ejti őt egy ártatlan női szempár, és képtelen lesz kiűzni a fejéből…
Nincs ezzel másként ama ártatlan szempár birtokosa, Lady Mary sem, aki úgy érzi, a férfi teljesen megbabonázta. A férje kivégzését követően igyekezett jóformán láthatatlanná válni, nehogy felhívja magára a bosszúszomjas angol király figyelmét, de az istállóban látottaktól igencsak felforr a vére. Úgy határoz, egyetlen éjszakára hagyja magát elcsábítani – csupán egyetlen forró éj, mindenféle ígéretek, kötöttségek nélkül. A harcos csókját megízlelve azonban rájön: ennél többre vágyik. De vajon megkaphatja azt, amit akar: Kenneth szívét?
A Felföld rettegett fiai-sorozat hatodik kötetét tartja kezében az olvasó: a harcosok és szerelmeik történetei folytatódnak.
A felföldi fiúkkal már évek óta tart a románcunk. És mindig nagyon jólesik, amikor egy-egy történet erejéig elmerülhetek a világukban. Nemrég is ez történt, amikor az olvasási válságomból a legújabb magyar kötet, vagyis Az Újonc ki nem rángatott. Olyan jó érzés volt, hogy végre nem egy olyan könyvet tartok a kezemben, amit nyűgösen olvasok, csakhogy a végére érjek, miközben várom, hogy beszippantson, hanem olyat, ami tényleg magával ragadott, és csak olvasni és olvasni akartam, csak még egy fejezetet, akár éjszakába nyúlóan is, még ha reggel a tükörbe nézve mosómaci szemekkel kellett szembesülnöm.
Az új stílusú borítókról eddig ódákat zengtem, hát a mostaniról bizony nem fogok. Eddig nekem tökéletes volt a szimpla tájkép, de hogy most kaptunk hozzá egy félmeztelen harcost is... meglettem volna nélküle, pedig én aztán nem vetem meg a jó kis pasis borítókat. Persze a végeredmény nem lett ronda, és idővel meg is szoktam ezt a képet.
A történet megint egy nehézségekkel teli szerelemről szólt, amiben megint a skót és angol viszály kap főszerepet, továbbá a női főhős sem épp az a dörgölőző cicus, mint amit történetünk központi férfija megszokott. Bizony meg kell a szereplőknek küzdeniük az ellenérzéseikkel, hogy idővel szabadon szárnyalhasson a szerelmük.
Mary olyan nő volt, akit az élet két bottal vert. Elvesztette a férjét, továbbá az ikertestvére is eltűnt, elvették tőle a fiát, nem maradt más számára, mint a rettegés, majd a remény egy kicsiny szikrája, hogy előbb-utóbb vége lesz a nehéz időszaknak, és újra visszakapja azokat a szeretteit, akiket maga mellett akart tudni. Elhanyagolt kisasszonyból végül erős nővé változott, aki igyekezett talpra állni, és mindez sikerült is neki, amíg meg nem jelent a daliás Kenneth Sutherland, aki bizony ledöntötte a lábáról.
Összesítés: egy macsó és egy szürke kisegér történetét olvashattam, akik közül a macsóról kiderül, mennyire elszánt harcos, a kisegérről pedig az, hogy talpraesett anyatigris, és bizony egyik sem adja meg magát könnyen - egyszer az ellenséges erőknek, máskor pedig a szerelemnek. Ezek sokszor konfliktust szültek, de nem idegesítőt, inkább érdekeset, amivel az olvasó, jelenesetben én, több száz oldalon jól elszórakoztam.
Szerettem ebben a könyvben elmerülni, mert megadta mindazt amit megszoktam és elvártam a sorozattól: izgalmas összecsapásokat, jól kidolgozott főkaraktereket, jellemfejlődést, érdekes történetet, jó cselekményvezetést, őrülten szenvedélyes pillanatokat, ráadásként pedig meglepetés elit harcosok klubja részleteket. Mi kell még? A bejegyzésem végéről egy csinos pontszám.
9/10
A forrófejű és vakmerő Kenneth Sutherlandre élete legnagyobb kihívása vár: be akar kerülni Robert the Bruce rettegett felföldi harcosainak a sorába. Az épp az idő tájt megrendezett Felföldi Játékok erre remek lehetőséget is kínálnak. A siker kapujában, egy védtelen – és meglehetősen buja – pillanatban, az istálló mélyén azonban rabul ejti őt egy ártatlan női szempár, és képtelen lesz kiűzni a fejéből…
Nincs ezzel másként ama ártatlan szempár birtokosa, Lady Mary sem, aki úgy érzi, a férfi teljesen megbabonázta. A férje kivégzését követően igyekezett jóformán láthatatlanná válni, nehogy felhívja magára a bosszúszomjas angol király figyelmét, de az istállóban látottaktól igencsak felforr a vére. Úgy határoz, egyetlen éjszakára hagyja magát elcsábítani – csupán egyetlen forró éj, mindenféle ígéretek, kötöttségek nélkül. A harcos csókját megízlelve azonban rájön: ennél többre vágyik. De vajon megkaphatja azt, amit akar: Kenneth szívét?
A Felföld rettegett fiai-sorozat hatodik kötetét tartja kezében az olvasó: a harcosok és szerelmeik történetei folytatódnak.
A felföldi fiúkkal már évek óta tart a románcunk. És mindig nagyon jólesik, amikor egy-egy történet erejéig elmerülhetek a világukban. Nemrég is ez történt, amikor az olvasási válságomból a legújabb magyar kötet, vagyis Az Újonc ki nem rángatott. Olyan jó érzés volt, hogy végre nem egy olyan könyvet tartok a kezemben, amit nyűgösen olvasok, csakhogy a végére érjek, miközben várom, hogy beszippantson, hanem olyat, ami tényleg magával ragadott, és csak olvasni és olvasni akartam, csak még egy fejezetet, akár éjszakába nyúlóan is, még ha reggel a tükörbe nézve mosómaci szemekkel kellett szembesülnöm.
Az új stílusú borítókról eddig ódákat zengtem, hát a mostaniról bizony nem fogok. Eddig nekem tökéletes volt a szimpla tájkép, de hogy most kaptunk hozzá egy félmeztelen harcost is... meglettem volna nélküle, pedig én aztán nem vetem meg a jó kis pasis borítókat. Persze a végeredmény nem lett ronda, és idővel meg is szoktam ezt a képet.
A történet megint egy nehézségekkel teli szerelemről szólt, amiben megint a skót és angol viszály kap főszerepet, továbbá a női főhős sem épp az a dörgölőző cicus, mint amit történetünk központi férfija megszokott. Bizony meg kell a szereplőknek küzdeniük az ellenérzéseikkel, hogy idővel szabadon szárnyalhasson a szerelmük.
Mary olyan nő volt, akit az élet két bottal vert. Elvesztette a férjét, továbbá az ikertestvére is eltűnt, elvették tőle a fiát, nem maradt más számára, mint a rettegés, majd a remény egy kicsiny szikrája, hogy előbb-utóbb vége lesz a nehéz időszaknak, és újra visszakapja azokat a szeretteit, akiket maga mellett akart tudni. Elhanyagolt kisasszonyból végül erős nővé változott, aki igyekezett talpra állni, és mindez sikerült is neki, amíg meg nem jelent a daliás Kenneth Sutherland, aki bizony ledöntötte a lábáról.
"Alig emlékeztette valami arra a sápadt, sovány, egyszerű ruhákat viselő nőre, aki Skóciába utazott, hogy a fia nevében tárgyaljon, és aki pillangóként éledt újjá, lerázva magáról a bábját."Kenneth, aki Bruce titkos seregébe szeretett volna bekerülni jóképű, magas, izmos, tipikusan olyan pasi, akiért oda-meg vissza vannak a nők, és ezt nem is rest kihasználni. Ám amikor egy nap megjelenik a színen a szürke kisegér Mary, neki csavarják el a fejét. Látványosan és nagyon olvasmányosan izzottak a kettejük éjszakájával foglalkozó lapok. Aztán útjuk kettévált, de amikor hónapok múlva ismét összehozta őket a sors, dobogó szívvel vártam az új fejleményeket - és bizony amit kaptam, azon csöppet felsikkantottam, vagyis az egyik fontos információn, és el is nevettem magam. Jó volt ezen információ birtokában olvasni a további fejleményeket, adott a történetnek egy kis plusz érdekességet.
"Mary visszautasította őt, de mint minden vérbeli versenyző, Sir Kenneth mégis nyerni akart."
"Lassan elfogytak az eszközök, amivel küzdhetett volna ellene. Túlságosan tapasztalatlan volt ahhoz, hogy versenyre kelljen a férfival, aki mesterien értett a szenvedély művészetéhez."Nehogy azt higgyétek csak a buja pillanatok miatt esett jól elmerülni a történetben, mert nem. Végre újra kaptam pár fejezetet az elit csapatról, a kiképzésükről, és ezekkel együtt a többi harcosról is, amihez hasonlót csak az első részben olvashattam, de abban nagyon szerettem a fiúkkal foglalkozó részeket, és így ebben is imádtam. Jót tett a történetnek, hogy nemcsak a szerelmi szállal foglalkozott, hanem a csapattal is, hisz így vagy úgy, ők állnak az igazi középpontban. De a szerelmi szál is ugyanennyire tetszett, sőt Mary és Kenneth lettek a második kedvenc párosom Bella és Lachlan után.
Összesítés: egy macsó és egy szürke kisegér történetét olvashattam, akik közül a macsóról kiderül, mennyire elszánt harcos, a kisegérről pedig az, hogy talpraesett anyatigris, és bizony egyik sem adja meg magát könnyen - egyszer az ellenséges erőknek, máskor pedig a szerelemnek. Ezek sokszor konfliktust szültek, de nem idegesítőt, inkább érdekeset, amivel az olvasó, jelenesetben én, több száz oldalon jól elszórakoztam.
Szerettem ebben a könyvben elmerülni, mert megadta mindazt amit megszoktam és elvártam a sorozattól: izgalmas összecsapásokat, jól kidolgozott főkaraktereket, jellemfejlődést, érdekes történetet, jó cselekményvezetést, őrülten szenvedélyes pillanatokat, ráadásként pedig meglepetés elit harcosok klubja részleteket. Mi kell még? A bejegyzésem végéről egy csinos pontszám.
9/10
A könyvet köszönöm a General Press Kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése