Rachel Gibson: Szerelmi katasztrófák

     Ti is epekedve vártátok a Valentin-napot? Én nagyon. Nem a virágok, csokik, huncut vigyorgás miatt, mert férjemmel egész évben szeretjük egymást, nincs szükségünk ehhez a társadalom által kijelölt napra. Ezt az ünnepet inkább a The Walking Dead 6. évadának folytatása és a Deadpool mozifilm miatt vártam. Egyik sem rózsaszín lelkűeknek szól, de én szeretem ezt is azt is, a romantikát is nagyon bírom, ezért lelki békém érdekében muszáj volt valami édes történetet olvasnom. Az Athenaeum Kiadó pedig gondoskodott olvasnivalóról, amikor "megajándékozott" Rachel Gibson Hokisok sorozatának 4. részével.

Kiadó: Athenaeum
Sorozat: Hokisok
Műfaj: kortárs, romantikus, erotikus, chick lit
Oldalszám: 280
Eredeti cím: True Love and Other Disasters
Kötés: puhatáblás
Fordító: Bottka Sándor Mátyás
Megjelenés: 2016 (eredeti megjelenés: 2009)
ISBN: 9789632935225

     ELSŐ KATASZTRÓFA: FÉRFIAK
Faith Duffy nehéz kamaszkor és nagy pofára esések árán tanulta meg, hogy a szerelemben nem szabad hinni, mégis egy nagyon gazdag és nagyon öreg férfi tökéletes társa lett. A férfi halála után azonban nem maradt neki más, csak a társtalanság és a magányos éjjelek. No meg egy nagy halom pénz és egy profi jégkorongcsapat. Pedig Faith nem is szereti a hokit!

MÁSODIK KATASZTRÓFA: SZENVEDÉLY
Ty Savage-ot a halálos vonzereje és még halálosabb jobb horga méltán teszi az amerikai és kanadai a hokirajongók kedvencévé. A játékos szeme előtt azonban csak egyetlen cél lebeg: megnyerni a Stanley-kupát. Nagyon nem vágyik rá, hogy egy buta liba keresztülhúzza a számításait.

HARMADIK KATASZTRÓFA: SZERELEM
Faith és Ty első látásra megutálják egymást, mégsem tudnak szabadulni a másiktól. Egy gyenge pillanatban engednek a kíváncsiságnak, és kiderül, hogy Ty több mint amennyit az izmos test és a profizmus látni enged, és Faith sem az a buta ex-playmate. Viszonyról azonban szó sem lehet, ha pedig még egymásba is szeretnének, az kész katasztrófa lenne!

"Felkapott egy kötetet, és elolvasta a címét. – Hoki idiótáknak. Minek olvasol ilyet? Azt hittem, eladod a csapatot.
– Meggondoltam magam."

     Tavaly a sorozat 3. részével kezdtem, most pedig a 4. résszel haladtam tovább, de még mindig nem okozott különösebb problémát, hogy nem igazán ismerem az előzményeket, mert mindegyik kötet külön-külön is megállja  a helyét.
Az előző rész egy kisvárosban játszódott, ahol a visszavonuló hokijátékos szűrte össze a levet a történet főhősnőjével. Akkoriban azt mondtam, nem bántam, hogy nem volt a történetben töménytelen hokimeccs, mert így legalább nem vonta el a figyelmet a szereplőkről. Most, ebben a részben annyi hokit kaptam, hogy már golyózott a szemem a rengeteg játékostól, ponttól, kapura lövéstől, korongért bulizástól. Úgyhogy ezek az izzadós részek nem kötöttek le különösebben, és jócskán sok teret kaptak a könyvben, mégsem mondhatnám azt, az agyamra ment (bezzeg a sok márkanév kiborított, de lassan megszokom). Ez pedig annak köszönhető, hogy az írónő nagyon jó karaktereket tett meg főszereplőnek.

"Ha adott volna arra, amit mások gondolnak róla, azzal kiszolgáltatta volna magát a bírálóknak, márpedig ő soha senkinek nem adta meg ezt a hatalmat maga felett."

Faith, az özvegy múltjától bárkinek vígan ránghat a szemöldöke, ha valaki nem ismeri csak hall róla, akkor biztos elkönyveli erkölcstelen hozományvadásznak. Ebben nincs is semmi meglepő, hisz Mrs. Duffy valaha sztrípper és playmate volt, aminek tudatában bárki rossz szemmel nézhetne rá. De ilyenkor kell a dolgok mögé nézni, és egy ilyen múlt ellenére is Gibson olyan kellemes személyiséggel ruházta fel Faith-t, hogy abszolút hidegen hagyott, a nő mivel kereste a kenyerét húszasévei elején.

"Virgil jelenlétéből mindig erőt tudott meríteni, segítségével kiegyensúlyozottabb lett. Most nélküle kénytelen volt megtanulni, hogyan lehet erős egymagában is."

Ijesztő ajándékot örökölt megboldogult férjétől (Virgil szelleme sokszor kísértett a lapokon, de ez nemhogy zavart, még érdekes is volt, mert az emlékekből olyan embert ismertem meg, aki tisztességes, bátorító, és jó barát volt), amitől nem csak a nő rettent meg, hanem az egész hokicsapat. Ez kezdetben elég nagy fejfájást okozott mindenkinek, főleg a csapat kapitányának, Ty Savage-nak, hisz egy olyan nő, aki inkább a rúdhoz ért mint hokiütőhöz, mégis hogy tudna irányítani egy ilyen üzletet, mint tulajdonos. Aki ráadásul bosszantó, és nagyon dögös - és ez kelletlenül izgatja a férfi fantáziáját.

"Azóta nem érzett ilyen erős, lüktető fájdalmat, hogy a hüvelykujját eltörte Hedican sisakján. Csakhogy ezt a sajgást nem egy korongért erőszakosan rárontó védő okozta, hanem egy élő, lélegző magazinsztár, aki tutira az őrületbe akarta kergetni a lebigygyesztett ajkával, lágy kezével és sistergően érzéki testével."

Ty nagydarab ősember, de rokonszenves, és azt szerettem ebben a történetben leginkább, hogyha az előző sztori a helyszín és a helyzetek miatt tetszett, akkor ez a szereplők miatt vitte a pálmát. Ty jó pasi, vad harcos típus (nem csak a pályán),  Faith pedig a kitartásával kedveltette meg magát. Csak az okozott némi fejbizsergést, amikor feleslegesen okoztak maguknak problémát. De ha nincs megoldandó baj, akkor nem is lenne érdekes a történet.

"– Kapj magadra egy kabátot! Megígérem, hogy nem leselkedek.
Faith mosolyogva csóválta a fejét.
– Legutóbb sem a leselkedés sodort minket bajba.
Ty hangja hirtelen mélyebb lett.
– Te szeretsz bajba kerülni. S úgy tűnik, én is.  

Beszéljünk kicsit magáról a könyvről. Nagyon rövid, emiatt hamar kilehet végezni, de nem csak azért mert macskafarknyi a történet, hanem mert kellemesen olvasmányos, és a sztori is rendben van. Tűkön ülve vártam mikor hagynak fel a főszereplők egymás csipkelődésével, és mikor döntenek végre úgy,  összeteszik  azt, amijük van. Aztán már csak azon izgultam, hogy újra és újra találkozzanak, és rájöjjenek, szükségük van egymásra, mert eltalálta őket a pelenkás Ámor, az ő szívecskés nyilacskájával.
Megszoktam már azt a sablon adalékot, amikor a főhősök kezdetben utálatot éreznek egymás iránt, ami végül átvált mindent áthidaló szerelemmé. Közben röpködnek a poénok, vicces helyzetek. Na ennél a könyvnél ez kissé visszafogottabbra sikerült, de akkor is, mindent összevetve kellemes olvasmány volt.

  
Összesítés: Gibson könyvei kellemes kis limonádék, ez ennél a résznél sem volt másképp. Kaptam egy jó párost, érdekes körülményeket, színes mellékszereplőket, huncut erotikát, sok hokimeccset, némi poént, amiknek elegye nem okozott 100%-os elégedettséget, de így is azt mondom, jó volt. Ez leginkább a főszereplőknek köszönhető, klassz párost alkottak. Néha gyerekesek voltak, de a kezdettől érezni lehetett köztük az izzó feszültséget, ami ha robbant, nem szóltam senkihez, és azt sem hallottam ha hozzám beszélnek, mert annyira belemerültem a könyvbe.

8/10
   

A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!