2012. szeptember 18., kedd

Pap - háború a vámpírok ellen


     Hollywood-ból tucatszám ömlenek a vér, pénztárca és agysejtelszívó témájú filmek, vagyis a vámpírtörténetek. Kevés jól sikerült darabbal büszkélkedhet a filmipar, ezért buzgón nyomatják a vérszipoly sztorikat, de szerintem az Alkonyat hullám végeztével egy időre, beverik az utolsó szöget a halhatatlanok koporsójába. Bár ki tudja, lehet kapunk még néhány Éjsötét árnyékot, mindenesetre most emlékezzünk meg pár szóban a 2011-es Papról (Priest).


     A Földön háború dúl két faj: az emberek és a vámpírok között. A vérszívók kegyetlen lények, akik sorra pusztítják az ellenük induló embereket, ezért az egyház papokat képez ki harcosoknak, akik ügyességükkel, rátermettségükkel, bátorságukkal, legyőzik a gyilkos hordát. Ám egy nap, amikor a keresztes csapat egy barlangrendszerben a vámpírok királynőjét keresi, egy meglepetés támadásnál elveszítik egyik társukat.
A háború a maradék papnak köszönhetően vége szakad, de az egyikük (Paul Bettany) társa és jó barátja elvesztése miatt, akiért bűntudata van, nem hisz abban a veszélytelenségben, amit az egyház sulykol a maradék lakosságra, akiket a háború alatt egy körbekerített városba telepítettek. Mivel a királynőt nem sikerült megtalálniuk, és elpusztítaniuk. De az egyház nem hisz neki, sőt fel is számolja a papok harcos csapatát, akiknek ezután el kell vegyülniük az egyszerű emberek között.

Ám évekkel később, a pusztában, ahol egy család épp vacsorázni készül, megrázkódik a talaj. Az apa, az ablakon kinézve megpillantja a vámpírokból álló több tucatnyi csapatot. Problémás, tinédzser lányát leküldeti a padló alatt lévő kamrába, míg ő és felesége igyekszik minél több vérszívót elpusztítani. Egy idő után alulmaradnak, a lányt pedig elviszi magával valaki, aki nem hasonlít a szörnyetegekre. Az eset a pap fülébe jut, és rövidesen elindul, hogy felszámolja az újbóli vámpírveszélyt.


De nem csak azért akar rátalálni az új erőre kapott ellenségre, mert ismét irtják az embereket, hanem mert náluk van valaki, egy lány, az ő rokona.


Segítsége is akad, Lucy (Lily Collins) szerelmének, a seriff Hicks (Cam Giganted) személyében, majd egyik régi társa is (Maggie Q) csatlakozik hozzájuk. Szükség is van rájuk, mert a vártnál nagyobb, és ravaszabb ellenséggel találják magukat szemben, mint az egyszerű, barbár vámpírlények. Aki nagy meglepetésre az első embervámpír, a Pap, harcban "elesett" barátja...


     Az első képkockák vértől lucskos mesét mutatnak be narrálással, ami az Álomháborús rövidfilmekhez hasonló grafikájú. Egyszerű bemutató, könnyed bevezető, amit a szürke, és szigorú rendszerű városnézés követ. Eddig még biztatóan néz ki a film, de mikor Papunk másodmagával elindul, hogy kiszabadítsa a fogvatartott rokonleányzót, úgy lesz puszta és szürke az egész film, mint a városon kívül lévő sivatag. Sokadszorra látott motoros jelenetek után, képbe jönnek a várt vámpírlények, amik egy ocsmány kukachoz hasonlóak, kézzel-lábbal, nyáladzó óriásfogsorral. A rövidke játékidő alatt nem sok harc történik, de amiket a néző elé pakolnak, azok sem eredetiek, vagy látványosak. Egyik harcnál a vámpírokat gyengéknek mondják, ezért a harctól nem is lehetett sokat várni, de amikor az óriáspéldánnyal küzdöttek, legalább az lett volna olyan, amire az ember gyermeke kíváncsi. De nem volt az, a film többi részéhez hasonlóan az is silány, unalmas minőség. Ahogy a végső harc sem különb.
A színészi munka sem valami meghatározó, inkább erőlködős, mint természetes, semmi említésre méltó. Bettany karaktere nem rossz, Urban sem volt rossz ellenség, csak keveset szerepeltek együtt, főleg a minőségi akciórészeket hiányoltam. Lily Collins ritka csúnya látvány sírás közben, taknya-nyála itt is összefolyt, ezt kicsit hanyagolhatná a jövőben. Partnere Giganted szép foltja volt ennek a szürke filmnek, de mást nem is hozott, csak a küllemével tett hozzá a filmhez.
A város, és a jelmezek nem voltak rosszak, csak Bettany olykor elcsúszott festett keresztje zavart, és a vámpírok. Mert bár új szemszögből mutatták be a vérszívókat, azok mégsem voltak jól kinézőek, igényes munkák.
A film a manapság divatos kétórás játékidőt mellőzi, amivel csak jót tesz a nézőknek, mert ezeket a lényeket, és gyenge harcokat tovább nem is lehetne elviselni.

4/10   


4 megjegyzés:

  1. Jó írás, a film meg szerintem egyszer nézhető popcornmozi. Többet is kihozhattak volna belőle, de szerintem nem is akartak.. Majd egy másik életben.. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! Én másodszor néztem meg, mert közeleg a Csontváros adaptáció, és szeretném végignézni Lily Collins eddigi filmjeit. És mivel anno nem hagyott sok nyomot bennem a Pap, ezért újra megnéztem.
      Igen, többet is kihozhattak volna belőle. Úgy tudom, folytatásos film akart lenni, de mivel bukta lett, ezért tuti nem kapunk belőle egy második részt. Hacsak a filmesek nem merik bevállalni az újabb negatív kritikákat, és nem lepnek meg minket egy ütős kis akcióvámpírfilmmel. De erre 0,0000000000...1% az esély. :|

      Törlés
    2. Ha az egész film olyan animációs stílusban lenne, mint ami az elején volt (ezt te is említetted), akkor szerintem sokkal érdekesebb lenne az egész. Vagy mondjuk megcsinálhatnák az eredettörténetet egy kicsit hosszabban.

      Törlés
    3. Az animációs stílus ha véres is volt, de túl egyszerű. Viszont a hosszabb történetet én is támogatom.

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...