Leda D'Rasi írónővel még azelőtt találkoztam, hogy tudtam volna, milyen regényeken dolgozik. Amikor elmesélte, hogy urban-fantasy történeteket ír, felcsillant a szemem, mert ez az egyik kedvenc műfajom. S főleg, hogy a rengeteg vámpíros sztori után az ő történetének főszereplői boszorkányok, akikről eddig nem sűrűn olvastam. Kíváncsi lettem, főleg a többi részletet megtudva, miszerint a Boszorkánydinasztia sorozat bővelkedik érdekes szereplőkben, humorban, romantikában, erotikában, és egy igazán veszélyes ellenségben, akivel a bosziknak könyvről-könyvre meggyűlik a baja. És lám, tényleg azt kaptam amire számítottam, a sorozat első két részét már el is olvastam, nemrég pedig egy novellát is A kezdetek címmel, amiből megtudhattam, az írónő fantáziavilágában hogy is jöttek létre a boszorkányok.
Műfaj: fantasy
Oldalszám: 95
Kötés: e-könyv, amit IDE kattintva letölthettek
Megjelenés: 2016
A boszorkányok köztünk élnek, ezt tudjuk jól. De pontosan mióta is vannak ők jelen a történelemben?
Hogyan alakult meg a Dinasztia? Miért döntöttek úgy az égiek, hogy különleges erőt adnak halandónak született asszonyok kezébe? És ha már itt tartunk: Egyáltalán kik azok az égiek?
A Boszorkánydinasztia előzménytörténete ezekre a kérdésekre ad választ. Megismerhetjük belőle az elsőszülött boszorkány, Una történetét és az is kiderül, hogy a sokak által kedvelt szabadszájú holdboszorka kitől örökölte habókos természetét.
Nem mindennapi barátság az övék, melyet istenek kötöttek sok ezer évvel ezelőtt, és az idők viharát kiállva szilárdan tart is, mind a mai napig.
Szerettem ezt a kis röpke előzménytörténetet. Una és Luna mint tinik izgalmas karakterek voltak, élveztem minden velük foglalkozó sort.
Bátran ajánlom olvasásra, nem hosszú, de tartalmas történet, az infóban megtaláljátok a letöltőlinket.
Kiadó: magánkiadás
Műfaj: misztikus, realista
Oldalszám: 97
Kötés: e-könyv
Megjelenés: 2017
Hogyan alakult meg a Dinasztia? Miért döntöttek úgy az égiek, hogy különleges erőt adnak halandónak született asszonyok kezébe? És ha már itt tartunk: Egyáltalán kik azok az égiek?
A Boszorkánydinasztia előzménytörténete ezekre a kérdésekre ad választ. Megismerhetjük belőle az elsőszülött boszorkány, Una történetét és az is kiderül, hogy a sokak által kedvelt szabadszájú holdboszorka kitől örökölte habókos természetét.
Nem mindennapi barátság az övék, melyet istenek kötöttek sok ezer évvel ezelőtt, és az idők viharát kiállva szilárdan tart is, mind a mai napig.
"– Én magam fogom egyengetni gyermeked sorsát – mondta végül. – Hiszem, hogy az asszonyok többre hivatottak itt a földön is, mint amire tartják őket. Csakhogy gyengék, testben és lélekben egyaránt. A szívük tele gyöngédséggel, alázattal, félelemmel, megalkuvással. Azt teszik, amit mondanak nekik, úgy élnek, ahogy mondják nekik, és eszükbe sem jut, hogy a saját útjukra lépjenek. Ennek viszont változnia kell. És a te lányod lesz az első a sorban, aki ezzel szembemegy. Én magam adok neki erőt mindehhez. Erőt, hogy kitűnjön, erőt, hogy kitörjön. Erőt, hogy más legyen, és megváltoztassa a világot. Erőt, hogy segítsen.A történet isteni kezdéssel operál, ahol megismerkedhettem Una és Luna szüleivel, majd évek múlva a tinédzser Una veszi át a főszereplő stafétabotot. Ő az első könyvben nem lett kedvencem, de ebben a történetben, ahol valódi főszerepet kapott, ezerszer szimpatikusabbá vált. Nagyon rokonszenves a karaktere, már tiniként is erős személyiség, öröm volt róla olvasni. Aztán amikor egy gubanc után szökni kényszerült hőn szeretett apjától és találkozik a szeleburdi Lunával, nem volt megállás, jöttek a jobbnál-jobb szórakoztató sorok, majd némi akció, aztán a finish, elérkeztem az utolsó oldalhoz. Sajnos.
(...)
– Sok ilyen nőre lesz szükség, mint amilyenné ő válik majd. Ezért én magam fogom írni nemcsak az ő, de a hozzá hasonlók sorsát is."
Szerettem ezt a kis röpke előzménytörténetet. Una és Luna mint tinik izgalmas karakterek voltak, élveztem minden velük foglalkozó sort.
Bátran ajánlom olvasásra, nem hosszú, de tartalmas történet, az infóban megtaláljátok a letöltőlinket.
"Kettőtök gyermekeinek sorsát egybefűzöm, és olyanok lesznek ők, mint két nővér, akik együtt küzdik át magukat az időn."8/10
Műfaj: misztikus, realista
Oldalszám: 97
Kötés: e-könyv
Megjelenés: 2017
Végzet a világot járja. Végzet igazságot szolgáltat. Végzet nagyon, de nagyon elbánik azzal, aki rászolgált.
Warrick Johnson igazi nagybetűs rosszfiú: hivatásszerűen hazudik, csal, károsít meg másokat. Számára ez munka. Álmatlan éjszakái nincsenek, csak jól végzett munkanapok, melyeknek sikerét a másoktól kicsalt bankók száma határozza meg. Warrick Johnsonnak nincs lelkiismerete. Van viszont egy szép hosszú bűnlajstroma, amivel magára hívja Végzet figyelmét.
Nina Andrews jó ember, csak akad pár hibája, amit a Warrick-féle emberek imádnak: kedves, segítőkész, naiv és egy balek. Tehát épp olyan, akit a világon a legkönnyebb becsapni.
Egy napon, a három szereplő élete összefonódik, a történet végére pedig mindenki számára egyértelművé válik a láthatatlan igazságszolgáltatás első és egyetlen szabálya: Ha rossz ember vagy, ne bízd el magad! Mert menekülhetsz, de ugyan minek? Végzeted végül úgyis megtalál téged!
Következő D'Rasi történet a Végzet című kisregény, amiben semmi romantika nincs - ezen meg is lepődtem. Annál inkább szól a történet a bűnről és bűnhődésről.
Az ember igen gonosz és sunyi tud lenni. Emlékszem, egyszer láttam egy kéregető bácsit, akinek párommal adtunk egy kis pénzt, de alig távolodtunk el tőle, jött egy nő, és se szó se beszéd, kiszedte a bácsi kezéből a pénzt. Felháborító volt. Egyszer viszont barátnőmmel sétáltunk, amikor egy srác állt az utcán, aki egy cicás könyvjelzőt nyújtogatott a járókelőknek. Senki nem vette el tőle, én viszont igen. Csodálkoztam is, hogy milyen kedves, aztán a srác utánam lépett, megállított, és közölte, hogy gyerekek részére gyűjt pénzt. Nem tudom, igazat mondott vagy sem a kissé fura fickó, de mondtam nálam nincs pénz, és visszaadtam a könyvjelzőt. Amikor belekezdtem a Végzetbe, rögtön eszembe jutottak ezek a régi emlékek, mivel a történet főszereplői egy suttyó, jóhiszemű embereket kihasználó vadparaszt, egy jólelkű nő és Végzet, akinek feladata a csalók megleckéztetése.
Hozzászoktam, hogy az írónőtől fantasy elemekkel megbolondított romantikus történetet olvasok, ezért elég nagy meglepetésként ért, hogy ez a sztori inkább realisztikus, ámbár itt is fellelhető némi fantasztikum. De nem ért csalódás, nagyon érdekes volt egy ilyen történetet is olvasni Ledától, amiben tökéletes volt a karakterábrázolás, feszültséggel teli a cselekményvezetés. Olvasás elején még próbáltam kitalálni milyen véggel fog zárulni a kisregény, de a fejezetek múlásával felhagytam ezzel a próbálkozással, és inkább fejest ugrottam az ismeretlenbe, és hagytam, hogy sodródjak a cselekménnyel, ami érdekes véggel zárult.
A romantika mellett a könnyed, humoros stílust is bőven megszoktam az írónőtől, de úgy éreztem ennek a történetnek minden sorát átitatja a düh és bosszúság, valamint a kemény igazságszolgáltatás. Ilyen történetek is kellenek egy író repertoárjába a megszokottak mellé, és ez bizony jó volt.
Warrick Johnson igazi nagybetűs rosszfiú: hivatásszerűen hazudik, csal, károsít meg másokat. Számára ez munka. Álmatlan éjszakái nincsenek, csak jól végzett munkanapok, melyeknek sikerét a másoktól kicsalt bankók száma határozza meg. Warrick Johnsonnak nincs lelkiismerete. Van viszont egy szép hosszú bűnlajstroma, amivel magára hívja Végzet figyelmét.
Nina Andrews jó ember, csak akad pár hibája, amit a Warrick-féle emberek imádnak: kedves, segítőkész, naiv és egy balek. Tehát épp olyan, akit a világon a legkönnyebb becsapni.
Egy napon, a három szereplő élete összefonódik, a történet végére pedig mindenki számára egyértelművé válik a láthatatlan igazságszolgáltatás első és egyetlen szabálya: Ha rossz ember vagy, ne bízd el magad! Mert menekülhetsz, de ugyan minek? Végzeted végül úgyis megtalál téged!
"Az emberi természet ma ugyanolyan, mint bármikor a történelem során. Gyilkosság, hazugság, csalás, testi vagy lelki fenyegetés, mások megkárosítása és a többi és a többi. Ha valaki, hát akkor Végzet már tényleg mindent rosszat látott, amit az egyik ember elkövethet a másik ellen.
Számára a változás csupán számokban volt mérhető, hiszen a XX. századi nagy népességrobbanás többszörösére duzzasztotta a Föld lakosságát. Ennyi ember lelkét, életútját, jó- és rossz cselekedeteit szemmel tartani már elég komoly feladatot jelentett, a rájuk váró visszavágás megvalósításáról már nem is beszélve!
Végzetet senki nem ker ülhette el."
Következő D'Rasi történet a Végzet című kisregény, amiben semmi romantika nincs - ezen meg is lepődtem. Annál inkább szól a történet a bűnről és bűnhődésről.
Az ember igen gonosz és sunyi tud lenni. Emlékszem, egyszer láttam egy kéregető bácsit, akinek párommal adtunk egy kis pénzt, de alig távolodtunk el tőle, jött egy nő, és se szó se beszéd, kiszedte a bácsi kezéből a pénzt. Felháborító volt. Egyszer viszont barátnőmmel sétáltunk, amikor egy srác állt az utcán, aki egy cicás könyvjelzőt nyújtogatott a járókelőknek. Senki nem vette el tőle, én viszont igen. Csodálkoztam is, hogy milyen kedves, aztán a srác utánam lépett, megállított, és közölte, hogy gyerekek részére gyűjt pénzt. Nem tudom, igazat mondott vagy sem a kissé fura fickó, de mondtam nálam nincs pénz, és visszaadtam a könyvjelzőt. Amikor belekezdtem a Végzetbe, rögtön eszembe jutottak ezek a régi emlékek, mivel a történet főszereplői egy suttyó, jóhiszemű embereket kihasználó vadparaszt, egy jólelkű nő és Végzet, akinek feladata a csalók megleckéztetése.
Hozzászoktam, hogy az írónőtől fantasy elemekkel megbolondított romantikus történetet olvasok, ezért elég nagy meglepetésként ért, hogy ez a sztori inkább realisztikus, ámbár itt is fellelhető némi fantasztikum. De nem ért csalódás, nagyon érdekes volt egy ilyen történetet is olvasni Ledától, amiben tökéletes volt a karakterábrázolás, feszültséggel teli a cselekményvezetés. Olvasás elején még próbáltam kitalálni milyen véggel fog zárulni a kisregény, de a fejezetek múlásával felhagytam ezzel a próbálkozással, és inkább fejest ugrottam az ismeretlenbe, és hagytam, hogy sodródjak a cselekménnyel, ami érdekes véggel zárult.
A romantika mellett a könnyed, humoros stílust is bőven megszoktam az írónőtől, de úgy éreztem ennek a történetnek minden sorát átitatja a düh és bosszúság, valamint a kemény igazságszolgáltatás. Ilyen történetek is kellenek egy író repertoárjába a megszokottak mellé, és ez bizony jó volt.
"(...) adományokat kérni piszok nagy meló, főleg úgy, hogy közben végig tartania kell magát a szerepéhez. Olyan volt, mint egy főállású színész.8/10
– Ide nekem az Oszkár díjat, de kurva gyorsan! DiCaprio a picsában sincs hozzám képest! - mondogatta mindig.
Igenis megérdemelt minden egyes buznyákot, amit sikerült megszereznie."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése