Battleship - Csatahajó

     A könyvadaptációk és képregényfilmek után, teret kaptak a játékok ihlette, látványos akciómozik. Szemünket nem is éri csalódás, hiszen a szépen kidolgozott pörgős akciórészek bőven elérik a kívánt hatást, az pedig már más kérdés, hogy a történetvezetés, a színészi munka, valamint a párbeszédek milyen súlyt nyomnak egy effajta látványorgiában.
A híres Husbro-nak egy újabb "játékmozit" köszönhetünk, egy amolyan Transformers és Függetlenség napja keveréket, a Csatahajót.

Játékidőnk elején kapunk egy kis bevezetőt egy tudóstól, aki elmondja, hogy egy másik naprendszerben találtak egy Földhöz hasonló bolygót, ahová egy bizonyos üdvözlő jelet küldtek, a válaszban reménykedve. Majd megismerhetjük a kocsmázgató testvérpárt, Stone (Alexander Skarsgard) és Alex Hopper-t (Taylor Kistch). Stone céltudatos katona, de öccsére inkább a felelőtlen jelző illik. Aznap este Alex meglát a bárban egy lányt (Brooklyn Decker), akinél beakar vágódni. A jó benyomás elérésében még néhány sokkoló élmény sem tartja vissza - mintha egy tinivígjátékba csöppentünk volna -. Persze az udvarlás eléri célját, és egy kis időugrás után már a szerelmespárt láthatjuk, amint a férfi megkéri kedvese kezét.
A lány igent mond, viszont ez nem elég. A papát is meg kell győzni. Aki nem más, mint Alex felettese, Shane admirális (Liam Neeson).
Szép napra virrad a világ, egy jó pár csapat tiszt teljes fegyverzetben, monstrum vízi járműveikkel, parancsnokaikkal stb...stb... együtt, egy kis hangulatos "ünnepség" után a tenger felé veszik az irányt. Közben a NASA érdekes, 5 db, nagy sebességű, alakzatban repülő tárgyra lesz figyelmes, aminek egyik része nekisodródik egy műholdnak, és a Földre zuhan. A "darabok" itt is, ott is szétszóródnak a világban, s egy nagyobb rész pont a hajók előtt, Hawaii környékén hull a tengerbe. Amikor Alex és csapatának két tagja megközelítik az érdekes tárgyat, a férfi akaratlanul beindít egy pajzsot, ami erőteret von maga, a sziget, a testvérek hajói és egy japán romboló közé. És ekkor végre megkezdődik a film igazi része.

A hatalmas "fémszörnyeteg" beindul, a rátámadókra lő, majd jojóféle gépezeteket lő ki magából, amik azonnal rombolásba kezdenek. Egy-két érdekes torpedó eltalálja a hajókat, mi több, Stone-ét meg is semmisítik, a teljes legénységgel együtt. Alex bosszút esküszik, majd a japán romboló túlélőivel erősödve, támadásba lendül.

Közben közelebbről is megismerhetjük Alex szerelmét, Sam-et, aki a szigeten dolgozik. A sérült katonák terapeutája. Hamarosan kap is egy új beteget, aki lábai hiánya miatt értéktelennek találja magát. Egy kis sétára indulnak, amikor meglátják az UFO-kat. Útközben összeakadnak egy fiatal tudóssal, akinek a hívójel köszönhető, és pár űrlénnyel is. Egy kicsit viaskodnak, majd rájönnek, hogy az idegenek mit is akarnak a szigeten található nagy hatású műholdakkal. Mint E.T., úgy akarnak hazatelefonálni a többiekért, hisz éppen egy vendégszerető, elfoglalható bolygón vannak.

 Erre Alex-ék is rájönnek, és a betolakodók helyett, ők is a műholdakat veszik célba, hogy elpusztítsák - ja, azt elfelejtettem, hogy egy emberféle hüllőszeművel is sikerül közelebbről megismerkednie csapatunknak-. Csak egy kis apró gond van. Már nincs hajójuk. De mázli, hogy a szigetnél pont ott vannak a nyugdíjas tisztek, és a múzeumba illő csatahajójuk.
 Kölcsönkérik tőlük a járgányt, de a taták is velük tartanak. Közösen veszik célba az idegen úrhajót, majd egy kis torpedózás és csavaros támadás után kilövik. Sőt, az utolsó pillanatban még a műholdakat is felrobbantják. Ezzel meghiúsítva az ellen tervét.
Jaj de jó, két tengeri kép után már mindenki ünneplőben nevetgél, majd Alex egy kis rábeszéléssel odaállít apósjelölthöz, hogy áldását kérje. Bár szegény fiú megmentette a világot, az engedélyt mégsem kapja meg. Csak egy burrito után.

Mi tagadás, a mozi látványban ott van ahol kell, ebbe nem is lehet igazán belekötni. Ahogy az akciójelenetek, úgy a zene is élvezhetően zúzós, de a film többi része siralmas. Neeson és Skarsgard-on kívül mindegyik "színész" harmatgyenge alakítást nyújt, főleg a keménykedő Rihanna. Ő inkább csak mikrofont markolásszon, mert a gépfegyver nem áll jól neki. A párbeszédek ócskák, akkora marhaságokat és közhelyeket mondanak, hogy fogtam a fejem. Az idegenek most legalább nem egy csapat nyálban fürdő dög, hanem egy kis túlzással egészen emberinek mondhatóak, némi hüllő beütéssel.
A film beváltja ígéretét, hiszen látványos. Süt a nap, csillog a tenger, jól néznek ki a hajók - a szereplők többsége -, valamint a csaták is. De a háttérbe szoruló többi elem úgy rossz, ahogy van.    

5/10