Hidasi Judit: Könnyeidből színes tollak

 

Forrás

     Bevallottan nagy borítófan vagyok. Természetesen egy könyvnél sokkal fontosabb a belső tartalom, de a vizuális ingerek engem sem hagynak hidegen. Hidasi Judit Könnyeidből színes tollak című kötete pedig kívülről abszolút elbűvölt. Már csak az volt kérdés, hogy ugyanezt belülről is megteszi? 

Kiadó: Álomgyár  

Műfaj: kortárs, novella

Oldalszám: 224

Kötés: keménytáblás 

Megjelenés: 2025 

ISBN: 9789636831417

Érdekel? IDE kattintva megrendelheted!

      Mesélek neked.

Mesélek hét nőről, hét madárról, hét veszteségről. A szárnyak megrebbennek, a tollak földre hullanak.

Lehetnél te is egy a hét közül, aki elveszít valamit: szerelmet, szülőt, hazát, munkát. A történetek halk hömpölygése közben rájössz: valójában mi mind ezek az emberek vagyunk.

Hidasi Judit ebben a megkapó novelláskötetben az érzelmek széles skáláját járja be az olvasóval, és megmutatja, hogy nem feltétlenül veszteség az, amit elveszítünk. A szerző emberi kapcsolatokon keresztül mutatja be a gyász folyamatait és az újrakezdés szépségét, az érzékeny szövegek valamelyikében pedig kétségkívül mindenki magára ismerhet – vagy szavakat kaphat a megfoghatatlanhoz.

Hidasi Judit

     Hidasi Judit neve ismerősen csengett régről, viszont eddig a történeteivel elkerültük egymást. Ha nincs az új regény csábító külleme, talán még mindig ismeretlenek lennénk egymás számára. De kézbe vettem a kötetet, és fellapozva egy személyes üzenet fogadott, miszerint nem véletlenül került pont ez a kötet az olvasójához, mert az egyik története neki szól. Kicsit szkeptikusan álltam ehhez az univerzumos üzenethez, aztán elkerekedett szemmel álltam meg egy picit, hogy mégis igazat adjak a leírtaknak.

"Ráébredt, hogy már évek óta nem törődött a saját igényeivel, és hogy elfogyott körülötte a levegő. Valójában annyira kimerült, hogy még az is csoda, hogy reggelente ki tudja nyitni a szemét." 

A kötet hét novellát tartalmaz, amik mind nőkről szólnak, akik különböző életszakaszban néznek szembe az élet nehézségeivel. Van itt útkeresés, újrakezdés, körkülönbségekből fakadó párkapcsolati bizonytalanságok, gyászfeldolgozás, a szülői szerepbe való belefásultság, a mihez kezdjek az életemmel ezután? ismerős mondatai. 

"Imádta a fiát, de sokszor úgy érezte, nem tud megfelelni az elvárásoknak.

Elsősorban a sajátjainak. Folyamatosan azt érezte, hogy nem teljesít jól az új szerepben, folyton elbukik. Nem jó anya, legalábbis nem olyan jó, mint mások, akik ezt olyan könnyedén csinálják. Ő pedig lassan beledöglik. Legalábbis erre jutott éjszakánként, amikor az Instagramot pörgette."

A történetek emberiek, pont annyira, hogy az olvasó maga elé suttoghassa: ez az én történetem. És úgy érzem a kötet épp emiatt az ismerős? üzenet miatt nem nyúlt drasztikusabb drámai fordulatokhoz... és nem is az volt a feladata, hogy mélybe döntsön, meghökkentsen. Inkább, hogy felismerésre késztessen, egy lassabb útra terelje a gondolatokat és olyan érzéseket adjon, amiből az olvasó levonhatja a maga tükörtönrténetéből a konklúziót: "változtatnom kell".

"Mostantól bátor lesz. Az örömöt választani a szomorúság helyett bátorság, és csak kevesen teszik meg. De ő meg fogja." 

Összesítés: az első Hidasi Judit könyvem tanulságos utazás volt. Egyrészt az, hogy a külső mennyire számít egy könyvnél... és ennek nem szabadna bedőlni. Másrészt úgy érzem, az írónő nem nekem ír, és mégis. 

Nem éreztem magaménak az írásmódját, mégis könnyen csúsztak a szavai. Minden történetnél olvasásra bátorított a novellányi hossz, miközben olyan idézetek szólítottak meg, amiket magammal viszek az életem további részében. És hát az egyik történetet is - ahogy a felvezető is megjósolta -, ami nem hiába került elém... mintha rólam szólna. Izgalmas és félelmetes volt egy olyan nőről olvasni, aki visszatükrözte a gondolataimat, érzelmeimet, kétségeimet. Majd tanulságot adott, és erőt, hogy változtassak, ne ragadjak bele a mókuskerékbe, legyek fontos önmagam számára is. Ez az emlékeztető pedig minden nőnek, legfőképp édesanyának járna, aki bizonytalan magában, aki a mindennapok végtelen csapdájában érzi magát, nem talál kiutat, és ennek ilyen-olyan formában mindig hangot is ad... De az a történet megmutatta nekem, hogy a fényre kivezető lámpás nem mások kezében van - ők csak utat mutatnak -, hanem mindig a sajátunkban. És bár kellemetlen az orrakoppintós lecke, mégis szükséges, hogy a történetekből merítve minden olvasó kiterjessze a maga, szabadságot adó szárnyait. 

AJÁNLOM 

A könyvet köszönöm szépen az Álomgyár kiadónak! 

"– Soha többé nem szabad elfelejtenem, mennyit érek – mondta ki hangosan."

"Néha a több pénz egyszerűen nem jelent több boldogságot."

"Időnként elgondolkodott, vajon a nem főállású anyák tudatában vannak-e annak, hogy igenis ők is főállású anyák. Mert azok. Ha gyereked van, ő lesz a legfontosabb. Nincs más alternatíva. Az apró testet életben kell tartani, táplálni, odafigyelni rá, támogatni, szeretni. Minden körülmények közt szeretni. Nem küldheted vissza. Nincs olyan, hogy már nem kell. Akkor sem, amikor olyan idegesítő kamasz lesz belőle, hogy legszivesebben rá se nyitnád az ajtót."

„A paradicsomok szinte ízetlenek, az almából meg eltűnt a vitamin. Most is megeszek mindennap egyet, ahogy lány koromban. Akkor nem voltam beteg, most meg állandóan taknyos vagyok már októberben! Szerinted ez véletlen?”

"[…] azon talán el kéne gondolkodnod, hogy neked pihenés-e az, ha össze vagy zárva egy szállodában a férjeddel. Nem lehet, hogy valami másra lenne szükséged? Mondjuk egyedül lenni valahol, ahol senki sem akar tőled semmit egy napig?"

"[…] nem szabad elhanyagolnia magát. Az önszeretet akkor is fontos, ha kis formában érkezik, és sokkal több, mint egy szelet csokoládé vagy egy forró fürdő.

Bár elképzelhető, hogy utóbbi mégis lehet egy remek kiindulópont." 

"– Elfáradtam – mondta a férjének az ágyban ugyanaznap este.

– Tudom – válaszolta a férfi. – Hosszú volt ez a hét.

– Nem így értem – hunyta le a szemét Zita. – Elfáradtam az anyaságban, és abban, hogy már nem vagyok Zita. Vagy feleség vagyok, vagy Máté anyja. Elvesztem ebben az egészben."

"Lassacskán újraépítette a világát, amiben mindennek volt helye. Apró lépésekben haladt, és egy idő után rájött arra, hogy ha ő nem csinál magának időt a saját életében, más nem fog helyette." 

"Egyre többször érezte, hogy a magára szánt idő értékes és szükséges." 

"Már az első napokban megfigyelte, hogy a sirályok rendszeres vendégek a korláton, és ha véletlenül kint maradt egy-egy falat kenyér vagy pizza, szinte azonnal megjelent egy madár, és már el is vitte.

– Pont olyan pofátlanok, mint otthon a verebek a Mekiben[…]"

"Az ablakból látszott, amint egyre világosabb lesz, szinte felhőtlen az ég, hamarosan a nap átveszi az uralmat, és eldönti, milyen vastag zokni kell, vagy szükség lesz-e a színes esernyőre aznap."