Like Crazy

     A világ egyik legszebb dolga, a szerelem. Ha érezzük, a mennyekben járunk, vagy a pokolban, ha az nem olyan, mint szeretnénk. A Like Crazy is valami ilyesmit mesél el, ahol a fiatalok "őrült" szerelme nemcsak a boldogságban merül ki, hanem a szomorúságban is.

     Anna (Felicity Jones) egy brit diák, aki beleszeret az amerikai egyetemistába, Jacob-ba (Anton Yelchin). A lány érzései nem maradnak viszonzatlanok, hamarosan összejönnek. Szerelmük tábortűzként lángol, de a lánynak lejár a vízuma, ezért kénytelen visszamenni Angliába.

Múlnak a napok, hetek, mire a bútorkészítő Jacob összejön egy csinos lánnyal, Sam-el (Jennifer Lawrence). Jól érzi magát a lánnyal, de Anna keresni kezdi. A múltbéli szép emlékek és a hajdani szerelem miatt Jacob szakít szőke kedvesével, akit bár megvisel szerelme választása, megérti és otthagyja őt. Ezután a fiú elutazik a brit lányhoz, aki bemutatja szüleinek. Apósjelöltéknek tetszik a srác, sőt hamarosan a vejük is lesz. Viszont Anna még nem kapja meg a vízumot, hogy kimenjen az államokba.

A pár útja ismét kettészakad, mert Jacob-ot hazahívják az üzleti kötelezettségei. Néha találkoznak, együtt töltenek minden szabad percet, de a várakozás sokáig tart.
Néha már veszekednek is. Egy picit mindketten boldogtalanok, s az űrt ki itt, ki ott mással tölti ki. Jacob ismét összejön Samanthával, míg drága neje a szomszéd sráccal (Charlie Bewley) hancúrozik. Az utóbbi párocskánál annyira elkomolyodik a helyzet, hogy egy szülőkkel töltött vacsorán - ami nekik nem tetszik -, a fiú egy gyűrűt tol Anna orra elé, aki erre szakít vele. A lány hamarosan megkapja a várva várt vízumot, s közben a bánatos Sam, újból rákényszerül a távozásra. A házaspár végre együtt lehet, de a képekből is világosan lelehet szűrni, hogy a várt boldogságuk már nem is olyan, mint képzelték. 

     A film megtekintése előtt csak egy nagyon picit olvastam a történetről, ami eléggé kíváncsivá tett. Szeretek az én kis birodalmamban összekucorodni, és megnézni egy szép romantikus filmet, úgyhogy erre a drámával megfűszerezettre már nagyon vadásztam. Megszereztem, megnéztem, és nem igazán tetszett.
Maga a történet szépen indul, csak nagyon, de nagyon gyorsan halad előre. Ezt rontja még az operatőri munka, nagyon bosszantott a kézi kamerás felvétel (mikor szűnik már meg a handy cam divatja?). Viszont Anna és Jacob zongoradallamokkal aláfestett nyári pillanatképei nagyon tetszettek, a film egyik legszebb része. Ahogy haladunk előre, úgy lassul a történet tempója, és végre a kamerát sem rángatják annyira. A cselekményvezetés továbbra is zajlik, de valahogy nem olyan túlkapkodottak a jelenetek, mint az elején. Átgondoltabbak. Csak egyvalaki felbukkanása történt hirtelen, mégpedig Sam-é. Anna pótpasiját valahogy jobban bevezették, még ha nem is volt olyan sok jelenete, mint a szöszinek. A szereplők döntései elég gyerekesek voltak, főleg a film közepétől. Meggondolatlanok, ezáltal nemcsak magukat kínozták, hanem azokat is, akikkel "titokban" kapcsolatot tartottak fent. A másodhegedűsök is elég buták voltak, főleg Lawrence (volt egy szép nyögése is) karaktere, akinek fejét tényleg elöntötte a rózsaszín köd. Rajta látszott igazán, hogy igaz érzései voltak, mert eltűrte szerelme "szeszélyeit" - sajnálom, ne legyél itt, jaj, gyere vissza, aztán megint sajnálom, menned kell .
Az alakításokban nem lehet csalódni, a fiatalok nagyon jól adták elő magukat. Minden pillantásuk, mozdulatuk, hiteles. Bár a történet kicsit taszít, főleg a "se farka" vége, ami idegesített, mert olyan befejezetlen (Anna folytonos 'hElloóÓ"-zását nagyon untam). Inkább dráma ez a film, mint romantikus. De a nézhető kategóriába tartozik, nagyon is. Ha másért nem, az alakításokért mindenképp. Főleg a történet eleje szép, ahol a főszereplőkön még látszik az igazi boldogság, valamint Sam és Jacob kanapén történő jelenete érdekes, ami elég drámai és megható.   

7/10